Biztos vagyok benne hogy senkinek sem kell bemutatnom a Mindig van valami jelenséget! Merthogy mindig van valami! És persze nincs ideális állapot erre, hogy mindenki épp ráérjen a problémákra, szóval ilyen alapon tényleg bármikor történhet mert úgyis rosszkor érkezik! De szerintem abban is egyetértünk hogy akkor van a legnagyobb probléma ha anya esik le a lábáról! Mert olyan egyszerűen nem lehet, az ki van zárva! Ilyenkor megáll az élet!!
Vagyis én biztosan megállítanám, hogy kicsit nyaldoshassam nyugodtan a sebeim, de bizony ha az ember gyereket vállal, mi ráadásul egymás után hármat is, akkor létrejön világ vs. anya megállapodás, miszerint lehetsz ám beteg hisz emberből vagy, de hogy időd nem lesz ilyen piszlicsáré dolgokkal foglalkozni az biztos!
Noo ám megtörtént! Nem is akárhogy! Idén másodjára kívántam meg a sebészasztalt, ugyanazzal a problémával, mégpedig aranyér trombózis!
Taglalhatnánk eme nemes betegség természetét, ámbár szerintem sokak hallottak már róla, de a nevénél kicsit ragadjunk le! Arany!! Felfoghatatlan! Mitől? Miért is? Ki a szent sz.r nevezte el így? Annak volt ilyen? 
Mindenképp szeretnék benyújtani névváltoztatási petíciót! Mert ha aranyat tojnék tőle ha már ott van...de ugye nem!! Ez csak az orvosnak jelenthet valóban aranyat! 
A betegség lefolyása...ja olyanja nincs! Ráeszmélsz hogy megérkezett, várod a csodát...majd hívod az orvost! Újabb műtét 4 nap múlva ebből apa kétszer szolgálja remekbe szabott hazánkat, ami ilyenkor 24 órás távollétet jelent egyhuzamban, esetemben összesen 48 óra két felbontásban! Ami három kicsi gyerekkel és egy szűnni nem akaró fájdalommal gyakorlatilag lassú keresztre feszített kínhalál, korbáccsal és a jól megérdemelt töviskoszorúval fűszerezve! Ez bőven eltart 48 órát!
Egyetlen kölcsönkapott kencefice segített rajtam, no meg persze az ibuprofen, aminek a hatását úgy tudnám szemléltetni, mint amikor ráülsz az északi sark szélére, hatalmas gőzölgések közepette belehuppansz az óceánba ahol megfagy az egész tested..DEEEE már nem érzed a fájdalmat, nem érzel semmit, túlélni akarsz! Nem akarsz mintaanya lenni,nem akarsz világot megváltani, csakis kizárólag túlélni úgy hogy a gyerekeid is túléljék azt! 
Ilyenkor érzem igazán hogy élek! Ez az igazi kihívás! Szeretnék egyszer én szerkeszteni egy anyasurvivor realityt!
Vagy való világot mert itt tényleg a lét a tét és senki nem kapcsolja ki a kamerát! 
Reggeltől estig helyt állni, mivel a legkisebb még itthon van velem így hőn áhítva várni a déli alvásidőt, majd felkészülni a 16 órától kezdődő kiteljesedésre, vacsi, pancsi, alvás..persze sok köztes tennivalóval!
És amikor az utolsó is elaludt este, minden amit addig tartottál a kezedben kiesik abból, te is a földre rogysz bárhol vagy abban a pillanatban  és teljes testeddel átadni magad a fájdalomnak, potyognak a könnyek a szemedből és hálát adsz a jó Istennek hogy mindenki egyben van, a helyén van és már nem kell sokat várni és érkezik a felmenés...apa! Arany életem.. röviden persze!
Apa helyt állt, mindenhol és mindenben! Legfőképp azért mert látta szerintem hogy vércseppek folynak végig a homlokomon, no meg azért is mert amikor a lumbágóval ápolgattam dédelgettem mint hőn szeretett negyedik gyermekemet, sokszor súgtam a fülébe: Így kell ezt kérem vice versa!! Láttam a szemében a szó jelentését kivirágozni...a lumbágó egy nagyon kiszolgáltatott betegség!
Életemben nem vágytam ennyire sebészorvos gumikesztyűs kezeire análisan, de tudtam ha egyszer felfekszem az asztalára, onnantól másfél nap és vége az iszonyatos fájdalmaimnak! Naaa de kérem az a másfél nap!! Az teszi fel az i-re a pontot! Mintha egy gyertyát égő felével felhelyeznének és minden cseppjét érezhetem a lecseppenő viasznak a testemben! Közelegnek az ünnepek de ez most közel sem olyan  kellemes, mindemellett inkább iszonyatos! Túl az incidensen azt tudom mondani hogy a másfél napból hátra van még pár óra hossza és akár már leülni is képes leszek, ami annyit tesz hogy anya visszatérhet robot üzemmódba és ez ilyenkor egész felvillanyozó érzés!!
Néha úgy érzem magam mint Murphy tesztalanya  ő pedig ül egy felhőn és pipálgatja a listáit az általam tesztelt törvényei kapcsán, itt szeretném jelezni hogy felmondok mégpedig azonnali hatállyal! 
Anyucik vigyázzatok magatokra, mi nem lehetünk betegek!  Az én "aranyos" esetem csak egy a sok közül, de ez egy influenzás állapotra is pont így érvényes! Tőlünk elvárás hogy mindig mosolygós, vidám, egészségtől kicsattanó főszakácsok, ápolók, tanárok, óvodapedagógusok, takarítónők, feleségek, pszichológusok legyünk, mert ha mi kiesünk nincs ember a Földön se Apa, aki ezeket mind képesek lennének egyszerre megszemélyesíteni! Csak mi vagyunk erre képesek!

Betti voltam hessteg nélkül aranyba foglaltatva!
Csók