Asszony tervez...gyerekprogram végez!!
Azaz gondoltam meglepem apát egy családi kirándulós nappal,se bevásárlás, se kerti munka, se főzés csakis család,együtt töltött idő, nekünk ez hatalmas ajándék! Szilvásvárad,Lillafüred pontosan ilyen rohangálós, gyereklefárasztós csodálatos hely...deeeeee persze közbeszólt a kötelezettség! Márpedig a gyereknek focikupa van!! Mutass példát, felelős szülőként mindenképp meg kell tanítani a gyereknek ha vállaltunk valamit akkor azt vállaltuk minden körülmény között...lehet szülinap, névnap, Mikulás,bármi! A sport egyébként is nagyon fontos volt a mi életükben is, ezt szeretnénk átadni!
Semmi baj, újratervezés indul, ebben vagyok a legjobb, ezt is már Tudom..Tudom..Tudom! Rugalmasság a fő csapásirány mióta nagycsaláddá váltunk!

Szóval focikupa! Gyerek a csapattal, mi vonatozunk majdnem egy kezdő kézilabda csapattal utánuk! Kicsiknek bepakolva egy fürdőszoba és egy konyha! Indulás reggel 8-kor!
Na ekkora már úgy el vagy fáradva, mint régi szép emlékeidben élő kép szerinti 10 évvel ezelőtti önmagad, egy nehéz fárasztó nap után!
Ráadásul nem csak Te érzed magad így, de a kedves kísérő edző is!! És erre onnan jöttél rá, hogy az első mérkőzés (4 volt összesen) 3.percében, látszólag túl 3 infarktuson és 2 agyvérzésen, amit a feje elszíneződéséből következtethetsz ki, földön túli, ördögi sikolyok között 30 méterről üvölti le a hajad a helyéről, hogy márpedig Ő az edző és TEEEEE kedves szülő azonnal fejezd be a gyerek buzdítását! Sajnos anyatigris mivoltom előtört belőlem, a konfligtust nem elkerülve közöltem vele álláspontom ami tovább színezte eddig sem sápadt arcát...a gyerek kispados lett...elsőszámú kapusból! Ha itt azt gondolnád, hogy teljesen igaza van, a szülő ne szóljon bele egy szakember dolgába ha már önszántából hordja oda, és biztosan szegény elnyomott sporttársunk utána bársonyos hangon elmagyarázza a gyereknek mit is kell csinálnia, ki kell ábrándítsalak! Emberünk magas C-től a Zs-ig használta a hangfrekvenciáit a 9 évesekkel, sajnálom hogy ezt a szót kell használjam de megalázó módon és valószínűleg a motiválás bekezdésnél hiányozhatott a tanfolyamról is! És még csak 10 óra van! 
Mindeközben azért ne felejtsük el szülinaaaaaap van, plusz két gyerek rohangál fejvesztve a pálya mellett egymást lökdösve, parkoló autók között és mindenhol ahol tuti a buli!!
Megbeszéltük apával, hogy az étterem mint ünnepi luxus azért megmarad! Ritkán jutunk el vagy inkább vállaljuk be gyerekekkel...nem tudom, a nap végén azért rájöttem! Erre sokat nem is kellett várni 15.30-ra sikerült beütemezni, igen mind idáig szemléltük egymást a " már kiégtem és utálom a gyerekeket" vezetőnkkel!

Nap fénypontja: Étterem
Azaz végre Ünneplünk!
Olyan éttermet választottunk ahol van kinti rész is, azért a rutin meg az évek dolgoznak ilyenkor...ismerem a gyerekeim, ha fényt kapnak,a konyha lesz a legtutibb búvóhely!
Amikor beléptünk már láttuk hogy gyanúsan nem ül kint senki, illedelmesen megkérdezed hogy esetleg mi ülhetnénk e ott, nem szeretnénk zavarni a benti heringpartyt a gyerekekkel! A válasz célratörően NEM volt!! Gondoltam hagyjuk az illemet, próbálkoztam elmondani hogy oké, csak mi azért a síri csendnél hangosabbak és aktívabbak leszünk, mire újra elhangzott:NEM!! Nem több vagy kevesebb, csak ez a szó, de a kétszer is!! Fúúú gondoltam ezt nagyon begyakoroltad, szándékomban állt megkérdezni a végén hogy milyen módszerrel, hátha be tudjuk az itthoni tanulásba is vezetni!!
Mondanom se kell ugye...a gyerekeim meglátták hogy mindenki szépen csendben étkezik, ahogy azt kell!! Naaaaaaa de nem nálunk!!
Gellert kaptak...ismerkedni kezdtek, először csak finoman oldalról...eddig megkaptuk az étlapokat is...aztán már gyorsabb tempóban hangosabban és alulról is! Ez csak annyit jelent hogy megtörtük a csendet és átvettük az irányítást!! Gyakorlatilag a pincérek között kergetőztek a gyerekek meg persze én, mert apa úgy döntött ha már ide be ültettek minket, vállalják a következményeit is! Szúrós tekintetek, nyugalomra vágyó étkező vendégektől, magasra húzott szemöldök a tisztes munkavállalóktól...megvan az az érzés amikor csak rád néz, nem mond semmit, de tudod hogy ezeket gondolja?: -jaj de neveletlen gyerekek, vagy -úristen milyen anya az ilyen aki nem bír a saját gyerekeivel, vagy, -ha nem bírsz velük menjetek haza...és még sorolhatnám! 
Amikor apa úgy döntött hogy meglátogatja az illemhelyiséget, gyakorlatilag elszabadult a pokol! Amíg a legkisebbet vadásztam össze az utcáról, addig a másik kettő hangosan veszekedett és amíg el nem fajult volna verekedésig közöltem hangosan NEM kisasszonnyal, hogy márpedig DEEEEE!!
Szóval kiültünk!!! És ha már egyébként is rossz szülők voltunk, tetéztük ezt, elővettem a telefonom, amire odabent időt sem hagytak a gyerekeim!!! Friss levegő, youtube kombó beütött! már tudtunk inni 2-2 kortyot a rendelt italokból!! Elkezdődött az Ünneplés!! Már akkora fájt a hátam közepétől a lábujjaimon át a hajam végéig mindenem a fáradtságtól, de ünnepeltünk!! Elvégre is Apa 36 lett! A kép a már jóllakott társaságról, indulás előtt 5 perccel készült, hogy mire észbe kapnának hogy nem fut a Kerekmese már indulhassunk is!!

Napvégére a kettesben eltervezett piros karikás ünneplés, testi és lelki kimerültség miatt mindkét rész egybehangzó álláspontja szerint elmaradt!! De megnyugtató hogy apa most egy egész évig 36 lesz, van idő bepótolni!

Szándékomban áll a gyerekeimet megtanítani étteremben késsel, villával arisztokratikusan étkezni, (amit  a 9 évesem már 85 %-ban képes produkálni), 4 év múlva ha már mindenki képes lesz 5 percig egyhuzamban rám figyelni! 

Betti voltam, hessteg nélkül!
Csók