Előre is elnézést kérek, nem a megszokott vicces mami szerepemben tündöklök ebben a blogbejegyzésben!
Sokkal komolyabbra szeretném venni a mai témám!

Makai Viktória neve a napokban sok emberhez eljutott! Borzasztó dolog történt vele, szerencsés kimenetellel! Sokat gondolkoztam azon, hogy írjak e a magam történetéről, de ami  megerősített ebben az az volt, hogy tegnap este részletesebben belevetettem magam Viki facebook profiljába! Én szégyelltem el magam rengeteg embertársam nevében, akik nem a lényeget látták meg a megtörténtekben, hanem önkéntes, bölcs társadalomkritikusokként kommentelték a bejegyzéseit!
Hatalmasabb probléma van velünk, mint valaha is gondoltam!

Nem voltam még húsz éves amikor engem is megtámadtak! Nagykálló utcáján...30 méterre a lakásunktól és 150 méterre egy ép zajló általános iskolai "discotól"!
A húgomért mentem az ominózus rendezvényre este tíz órára! Velem szembe jött a járdán egy férfi és tolta maga mellett a kerékpárját! Arra gondoltam biztos sokat ivott, nem menne neki már ilyen állapotban a biciklizés, nagyobb távolságban kellene kikerüljem, nehogy rámessen! Mire a gondolatom végére értem, már tisztán láttam, hogy kiszabadította nadrágja fogságából kedvenc játékszerét és kéjesen vigyorgott rám! Ott tudtam, hogy ez abszolut nem lesz vicces jelenet! Ő sietősebbre fogta és elkapott oldalról! 
Hálát adok azóta is az őrangyalaimnak, mert a pánik helyett az adrenalin öntött el! Minden addigi erőmön felül sikerült letaszítanom a földre, ott ütni és rúgni ahol csak érem és hangosan üvölteni! A biciklijét is rátapostam és amikor láttam, hogy ő még mindig a farkával foglalkozik és még mindig vigyorog és közli velem hogy elkap, akkor elkezdtem szaladni az életemért!
Értelmet nyert addigi sportolói múltam, soha nem voltam még annyira gyors és erős mint akkor!
Az iskolába beszaladva szóltam a tanároknak, hogy egy gyereket se engedjenek felügyelet nélkül haza, mert biztosan a közelben van még!
Akkor még barátom, most férjem jött értünk és szaladtunk megkeresni a mindig főtéren állomásozó járőröket!
És itt érkezett el az a pont amikor életemben először éreztem a megsemmisülés és megaláztatás legmélyebb lépcsőfokát!
Pontos személyleírás és a történtek részletes elmondása után, nyugodt lelkiállapotú, fél kézzel a kocsiajtót támasztó válaszomat kaptam az arcomba, miszerint : " Tudjuk ki ő, most szabadult nemi erőszak  miatt! Nyugodjak meg nem lesz sokáig szabadlábon ha így folytatja! Menjek haza!"
Még egyszer hangsúlyoznám, nem voltam még húsz éves! Ott álltam bagatellnek ítélt problémámmal, majd szembesültem azzal hogy a feljelentésnek sincs sok értelme, csak a munka van vele, van már elég az aktájában!
Jöhetnek a mi lett volna ha kérdések? Mi lett volna ha csak egy kislány hamarabb indul haza a discoból? Mi lett volna ha például ez a kislány a húgom? Sok év eltelt, belegondolni is rossz!

Anyaként visszatekintenem egy ilyen helyzetre nem hagy elvonatkoztatni attól, ha az én gyerekeimmel történne mit tennék! Valószínűleg szerepelne az erkölcsi bizonyítványomban a "priusz" szó! Többek között rendőrbántalmazásért is!
Ha a jövőbe tekintek, szintén mint anya...rettegek! Mert nyugodtan nézzünk most tükörbe, hova tartunk mi mint emberek! Két választható kategóriát tudnék megjelölni: Robotok és Állatok!
Senki nem tud segíteni rajtunk csak mi magunk! Igenis kutya kötelességünk segíteni a környezetünkben élőknek!  Felgyorsult kommunikációs bázisainkat használhatjuk arra is, egész nyugodtan, hogy segítséget nyújtsunk!
Nem vagyunk képesek felnézni a telefonunkról ha a zebrán átkelünk akkor sem, sőt szét se nézünk csak lelépünk, mert a zebra nekünk van felfestve! Iszonyú embertelen világot nevelünk ki és személy szerint ennek nem szeretnék a részese lenni!
Ha elesel a jégen télen, hányan lépnek oda, hogy felsegítsenek? És hányan állnak körülötted akik segíthetnének de nem teszik?? Hányan sietnek el egy baleset helyszínéről csakhogy ne kelljen tanúskodni, mert az elvesz három órát az életükből??
Emberek Ti érzitek merre haladunk? Ha belépünk majd az állatkertbe a saját szokásainkat láthatjuk majd az állatokon!!?
Ti látjátok azokat a fiatal lányokat, akik lelkileg bele vannak rokkanva az intsaminta életérzések követésébe? Te mint anyuka lépést tudsz tartani "Media Timink" magángépével?? Vagy a 18 évesen követelt implantátumokkal? Vagy a miniszoknya divattal? Amiben utána az utcára megy...telefont olvasva...zenét hallgatva és vele sétál szembe az én farokharcosom?

Én mint anya a világgal szemben semmit sem tehetek egyedül! Csak annyit, hogy példát mutatok! És arra nevelem a gyerekeimet, hogy a segítségadás nem lehetőség! Ez szükséges! Át kell érezzék azt hogy ez pozitív! Át kell érezzék az ezzel járó meghatott életérzést, ami ilyenkor jobbá teszi őket! Ezt vélem emberinek és e mellett kiállok, ez ellen szembemegyek! 

Vakon hiszek abban, hogy a social media felületeknek és egyéb hírforrásoknak van pozitív iránymutatása is! Kell hogy legyen egy ilyen kezdeményezés! Embernek kell maradnunk nem elfelejtve, hogy a robotokat mi alkottuk a és az állatokat pedig óvjuk és csodáljuk! 

Prevencióért kiálltok már kisiskolás kortól!! Drog, szex, Alkohol, nemi erőszak és még sorolhatnám napestig!! Ennek mind igenis az iskola berkein belül lenne a helye pontosan olyan tantárgyként mint a testnevelés!! Tanítsuk meg a gyerekeinknek a veszélyforrásokat és segítségnyújtási lehetőségeket, kódoljuk és sulykoljuk beléjük, mint azt a rengeteg felesleges tantárgyat ami ma "alapműveltség"!! Hiteles forrásokból, hiteles emberektől ne csak "paramamitól" otthon!! Én is legyintettem a szüleimre!

Segítsünk ahol tudunk!! Nem kerül ez nekünk semmibe!

A legőszintébben...
Betti