A minap olvastam egy anyuka által írt cikket, amit az egyik nőknek szóló hírportál karolt fel...
A cikk arról szólt, hogy mennyire megváltozik az ember élete az első gyerkőc után és borzasztóan oda kell figyelni apa-anya kapcsolatára! Ezért ők bevezették hogy két hetente nagyszülőkre bízzák a gyerkőcöt, ők pedig kapcsolatot építenek!! Ezzzz szuuuuper!!! Én is Ő akarok lenni!! De csak kéthetente!!
Na akkor írom a gyakorlatba nálunk hogy megy ez...
Csak az elmúlt 2 év statisztikáját tudnám összegezni, aaaaz mindösszesen...nehogy valamit kihagyjak...HÁROM alkalom, ami valóban részünkre csakis egymásról és pihenésről szólt!! Basszus ezt ők egy hónapon belül produkálják....DE!
Én tisztában vagyok a saját helyzetünkkel és mindennel amit a 21.század testált ránk...fiatal anyuka álomkép velejárója a fiatal nagymama is! Aki ugye még aktívan dolgozik, ráadásul mindkét oldalról!! De hősiesen, akadályokat leküzdve, öt ember beosztását egyeztetve azért csak eljutottunk arra a pontra...családi közös nyaralás, felhőtlen kirándulások, totális nyári szüneti őrület, anyai aranyértrombózis (mondtam én hogy nem lesz hessteg), apai lumbágó után, hogy már a még megmaradt ép elménk és testi kínjaink között összehozzuk a MI hétvégénket!! Két éjszaka, váltásban a két nagyi...de sikerült!! Hatalmas köszönet érte!
A fent látható kép abszolut visszaadja a túrázásokkal, múzeumlátogatásokkal, templomi körtúrákkal tarkított aktív pihenésünket!! Háááát Hogyneee!! Ez a kép délután, érkezés után készült nem sokkal! De mentségünkre váljék ép volt egy felhő az égen, nem mertünk elindulni nehogy megázzunk, hisz a Mátrában amúgy is sűrűn esik...no meg ha villámlik is, sok a fa!!
Na meg a TV-t is bekapcsoltuk...perszeeeee hogy nem mesére...mindegy mire...csak ne  Minimaxra!!Ebbe a napba pontosan ennyi fért bele, semmi más, de nem is vágytunk másra!

Amiért tulajdonképp félpanzióra szoktunk befizetni, azok a kontinentális reggelik!! Fantasztikus érzés összepakolni a tányérodra a finomabbnál finomabb kínálatot...amit nem Te készítettél perszee!
Nyugodtan leülni elfogyasztani úgy, hogy abba más nem nyúl bele... vagy közli hogy ő is olyat akar, mint a negyedik, de MOST...vagy amikor már épp elkezdenéd kenni a zsömléd, szól hogy ő amúgy végzett is és segíts megmosni a száját...a mosogatásról ne is beszéljünk! 
Imádjuk nézni reggeli közben a kisgyerekekkel érkezőket...hiányoznak a sajátjaink de épp nem onnan és nem akkor! Ilyenkor sokáig isszuk a meleg kávét, olykor kettőt is...itthon úgyis elhűl mire odajutunk!
Tartalmas hétvégénkbe publikus keretek között belefért még bowling valamint életem első és utolsó szauna szeánsza is!
Gyerekek nélküli felejthetetlen életünk részeként sűrűn jártunk bowlingozni, még a fősulin is próbálták tanítani, sőt itthon az xboxon hatalmas rekordjaink vannak!! Szóval borzasztó nagy önbizalommal foglaltuk a pályát, hogy majd miiii...na még szerencse hogy kihívókra nem akadtunk! De nem is éreztük magunkban az erőt hogy ezt órák hosszat űznünk kellene! Gondoltuk kipróbálunk olyan dolgokat is amit eddig még nem! 
És itt megragadva az alkalmat szeretnék köszönetet mondani a szauna szeánszon velem szemben ülő hetvenesnek saccolt, jól szituált ősz férfinak, aki lehetővé tett számomra egy igazi biológiai és anatómiai generációs betekintést! 15 perces élménnyé vált ez számomra és minden törülköző legyintésnél mélyebbre és mélyebbre égett a retinámba! Azt hiszem ezt várhattam egy szeánszon, forró hangulatot, nedves környezetet és Őt mindennel amivel a Jóisten megáldotta! Tényleg nem tudtam másra gondolni, csakhogy az ott működhetett e valaha, hisz szegény szerintem már nem élt! Gondolataimba merülve szinte elrepült ez az idő és közben méregtelenítettem is, kell ennél nagyobb katarzis? Így vált  számomra teljesen biztossá hogy többé nem kínzom magam! Jó nekem a szauna szeánsz nélkül is!!
Azt hiszem nekünk nem ilyen élményekre van szükségünk ha ki szeretnénk szakadni az igazi szürke hétköznapjaink elől! Arról nem is beszélve, hogy kisgyerekes szülők vagyunk, nekünk a hétköznap hétfőtől vasárnapig tart!
Mi csak pihenésre vágyunk! Ráérünk túrázni a gyerekeinkkel ha már elérik azt a kort hogy tíz perc után ne kelljen hívni a kutatómentőket az erdőbe, mert szétszéledtek! Ráérünk múzeumokat, templomokat, városokat felfedezni ha már ők is vevők erre nem csak mi, ami értelmetlen párbeszédeket szül, hogy márpedig fiam erről fogtok tanulni majd ötödikbe! A két kicsi meg közben be is állt már a mamut mellé ősembernek és fel sem tűnnek az addigra már általuk felmosott padlózattól!
Nekünk és a kapcsolatunknak egymásra van szüksége! Csendre, meleg szobára, minibárra, forró fürdőre, kényelmes ágyra! Arra hogy reggel és este főzzenek ránk! Két napig úgy érezzük ez csak rólunk szól! A nyugodt beszélgetéseinkről őszi napsütésben az erkélyen, a közös ébredésekről, akkor amikor jól esik és nem amikor a gyerekek diktálják! Az együtt eltöltött minőségi időről! A mi kapcsolatunkat ez tölti fel! Nem... nem elég egy Lillafüredi kirándulás, az egy másfajta pihenés! Az a gyerekeinkre való hangolódás! Ott család vagyunk! 
Az ilyen ritka alkalmak a mi életünkben, fontos hangsúlyt kapnak! 19 év alatti mélységek és magaslatok vezettek el addig, hogy határozottan ki tudjuk jelenteni mi PIHENNI a gyerekeink nélkül tudunk! Imádjuk őket, csak elfáradunk picit az imádatkinyilvánításban! Hagyni kell egy kicsit a felelősséget a mosókonyhában! És hogy milyen anya az ilyen???? Ember!! Családanya, logisztikai manager, szakács, takarítónő, ápolónő, feleség és még sorolhatnám napestig! De csakis a férjem melletti kettesben eltöltött idővel töltődik vissza belém a NŐ! 

Egyszóval ahogy a fent említett anyuka is írta, borzasztó fontos hogy szánjunk egymásra is időt, ennél jóval többet!
Tessék megírni a Jézuskának hogy gyerekfelügyeletet kértek Karácsonyra! Én biztos ezt teszem!


Csók
Betti "Hessteg" nélkül